Horrorfilmbe illő kegyetlenség

Még a mai horrorfilmek rendezői is kéjesen megnyalnák mind a tíz ujjukat azon a történeten, ami Csengerben játszódott le 1909. szeptember 21-én – írja Fábián László nyugdíjas múzeumigazgató. 

Elmondhatatlan kínokat élt át 
A kegyetlen és borzalmas eseményről a Szamos című, Szatmárnémetiben megjelenő napilap „saját tudósítója” közölt hátborzongató részleteket. Történt tehát, hogy 1909. szeptember 21-én Csenger környékén – miután a pontos helyszínt nem közli a riporter –, a települést akkor még szép számmal övező tanyák egyikén, hogy éjszaka nagy juhászverekedés kezdődött, mely aztán elfajult. Két juhász nekiesett egy harmadik társuknak, s ütötték, ahol érték. A megtámadott ember menekülni kezdett, és beszaladt a szintén juhász K. Bernát házába. Az elrejtette az üldözők elől, majd egy alkalmas pillanatban kiengedte egy hátsó ablakon – eddig ez a szokványos menete lett volna a dolgoknak. 
Hanem, ami ezután következett, az már jócskán túlment az emberi értelem határán. A Szamos tudósítójának beszámolója szerint „a vérszomjas juhászok emiatt felbőszülve betörtek K. Bernát lakásába, és a jószívű életmentőn kitöltötték bosszújukat. Elébb véresre verték, aztán lefogták a szerencsétlen embert, elővették a bicskájukat és azzal bevagdalták mindkét talpát”. 
A későbbiekből úgy tűnik, a juhászok a vér látványától teljesen bevadultak, s folytatták sajátos operációjukat. „Levágták felső ajkát a bajuszával együtt, a fejbőrét szintén bevagdosták, majdhogynem lenyúzták, levágták minden más megcsonkítható testrészét.” Az már csak a hab a tortán, hogy gyufával leégették a szemöldökét is, de ez már oly mindegy volt a meggyötört, félholt páciensnek. 
Alig egy hét múlva, szeptember 26-án már arról számolt be a Szamos, hogy a csendőrség előállította a tetteseket, egy porcsalmai juhászt, M. L.-t és fiát, akik tagadták vérengzésüket, ám rengeteg bizonyíték szólt ellenük. A megcsonkított áldozatot a szatmárnémeti kórházban ápolták, de „tizenegy napi szenvedés után, október 7-én meghalt”.