2024.05.04. 09:30
Száz éve született dr. Sashegyi Bertalan
Fáradhatatlan munkával és sok utánajárással a vezetésével létrejött a Sóstói úti telephelyen a Megyei TBC Kórház.
Dr. Sashegyi Bertalan 90 éves korában.
Forrás: Fotó: KM Archív
Száz éve, 1924. május 4-én született dr. Sashegyi Bertalan Sándor, a nyíregyházi Pulmonológiai B Osztály egykori alapító osztályvezető főorvosa.
A családban nem volt orvos, így a famíliában dr. Sashegyi Bertalan volt az első, aki a gyógyításra esküdött, pedig elmondása szerint "véletlenül" keveredett erre a pályára.
Érettségi után három és fél évet tanult a Műegyetemen, amikor közbeszólt a történelem: katonaság, majd hadifogság következett az életében. Ennek hatására nem folytatta mérnöki tanulmányait, elhatározta, hogy életét a gyógyításnak szenteli. 1953-ban, a Debreceni Orvostudományi Egyetemen szerzett diplomát. A családi betegségek is irányították, amikor szakterületének a tüdőgyógyászatot választotta. 1956-ban tett szakvizsgát gümőkóros megbetegedésekből. 1964-ig Debrecenben a Bem téri kórházban dolgozott adjunktusként, majd megpályázta az akkor induló Sóstói úti TBC Kórház Pulmonológiai B Osztályának vezető főorvosi állását Nyíregyházán.
Nagy szükség volt egy korszerű, minden kivizsgálási lehetőséget biztosító tüdőgyógyászati intézményre Nyíregyházán. Fáradhatatlan munkával és sok utánajárással így alapították meg a Sóstói úti telephelyen a Megyei TBC Kórházat, ami 1964. augusztus 19-én kezdte meg működését 300 ággyal. Az intézmény osztályvezetői dr. Sashegyi Bertalan, dr. Kovács János és dr. Dévényi Zoltán lettek.
Dr. Sashegyi Bertalan 1964-től egészen 1985. márciusi nyugdíjazásáig vezette a 100 ágyas Pulmonológiai B Osztályt, emellett hosszú éveken át járt ki heti rendszerességgel a Nagykállói Tüdőgondozóba, ahol a környékbeli települések betegeit látta el.
Betegei, beosztott munkatársai, orvos kollégái szigorú, de igazságos, lelkiismeretes, a betegeiért minden áldozatot vállaló orvosként ismerték, szerették és tisztelték. Gyógyító munkája mellett a 60-as évektől kezdve számos tudományos cikket publikált, rendszeres előadója volt hazai és külföldi szakmai fórumoknak, haláláig tagja volt a Magyar Tüdőgyógyász Társaságnak, több alkalommal is kitüntetéssel ismerték el munkáját.
Bár több mint százezer ember gyógyult a kezei alatt, név szerint emlékezett több évtizeden át megismert betegeire. Ahogy többször nevetve megjegyezte, arcokat már látnia sem kellett, a tüdejéről megmondta, ki valójában a páciens. Legfőbb célkitűzése volt aktívan tenni a tbc felszámolásáért, amelynek helyzete vármegyénkben mindig is hagyományosan rossz volt.
Feleségével, Vágó Éva Olgával több, mint 50 éven át éltek példamutató, boldog házasságban. Két lányuk született, Éva és Ágnes, unokái sok örömet hoztak életébe.
Kedvenc időtöltése az olvasáson és a zenehallgatáson kívül szinte haláláig a tenisz maradt. Sokan ismerték és szerették a sóstói teniszpályán, nagyon büszke volt a 75F korosztályban nyert kupájára.
2016. május 2-án, életének 92. évében hunyt el. Kórházunk kiemelkedő orvos egyéniségének életpályája, szelleme mindannyiunk előtt követendő példaként áll és emlékünkben él tovább – olvasható a Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Oktatókórház kommunikációs és PR osztályának emlékezésében.
