"Egy aranyember vezette a 7. számú helyi járat autóbuszát Nyíregyházán"

Egy aranyember vezette a 7. számú helyi járat autóbuszát Nyíregyházán április 22-én. Orvostól tartottam hazafelé a 12.28 órakor. A Bocskai utcán, a bíróság előtti buszmegállóban állva felidéztem a főorvos úr mondatait, melyek a járóképességemmel voltak kapcsolatosak. Az autóbusz begördült a megállóba, nyílt az első ajtó, de a járóbot a kezemben nem engedelmeskedett. Ezt a vezető észrevette, a nagy figyelmet igénylő teendői mellett. Neki nem szólt senki az utasok közül, de mire az én tudatomig elért az adott helyzet, a járat vezetője kinyitotta középső ajtót és lehajtotta a rámpát, melyet kerekesszékesek és járókerettel közlekedők használhatnak. Kérés nélkül segített egy elkeseredett, botjára támaszkodó betegen. A járat végállomása, a MÁV állomás előtt van. Oda megérkezve, ez a kedves ember újra segített leküzdeni a lépcsőket.  Meghatódva megköszöntem neki és kértem a nevét, hogy megoszthassam a figyelmességét. Szerényen annyit felelt: „Örülök, hogy segíthettem”. Mondta ezt egy olyan ember, aki a munkaideje minden percében, figyel, dolgozik.

- Tóth Attila nyíregyházi lakos -